A képek mögött: az én utam

Az én történetem, nem épp úgy indult, hogy egyszer majd főállású fotós leszek, sőt, ez egy elérhetetlen álomnak tűnt… Sokáig csak egy lány voltam egy kamerával és azzal az érzéssel, hogy egy-egy pillanat többet jelent annál, mint amit először gondolunk. 

Az egész 13 éves koromban kezdődött, kb. 2013-ban, amikor megkaptam az első okos telefonomat.:D Akkor még csak azzal kattintgattam, naplementéket és virágokat örökítettem meg, de tudtam, hogy ettől többre vágyom. 
Sajnos, a családunk anyagi háttere nem engedhette meg, hogy az általános iskola után fotós képzéssel rendelkező iskolában tanuljak, így kivártam és új terveket szőttem. Gimnáziumba iratkoztam be, hogy megtalálhassam, mi az, amit igazán akarok. Óvónőnek készültem, sose felejtem el, hogy beiratkoztam ének faktra, gondolván, az elég lesz az egyetemre, és természetesen énekből csillagos 5-sel tettem érettségit, ám mint kiderült, a biológiát jobban preferálták volna, így pár ponton buktam a felvételt. Őszintén nem csüggedtem el, beiratkoztam még ugyanabban az évben 2018-ban egy bolti eladói okj-ra, amit hamar el is végeztem, és azonnal elhelyezkedtem kicsi falumban egy Coop-ban, hogy pénzt tehessek félre. 18 évesen az első pár havi „rendes” fizetésemből összegyűjtöttem életem első fényképezőgépére a pénzt. 
Emlékszem, alig kerestem havonta 100-120.000 Ft-ot, ebből haza is adtam a szüleimnek, de annyira vágytam rá, hogy fotózni kezdjek, hogy ez sem tartott vissza. 

Leginkább az ragadott meg a fotózásban, hogy megállíthattam és megőrizhettem a legszebb emlékeket. Mindig nézegettem a képeket a gyerekkorunkból, és az futott át az agyamon, hogy ezt az érzést, ahogyan a képek által felidézel egy kedves emléket, ami talán már csak halványan pislákol, felélénkíthessem egy-egy fotóban. 

Végül 2 évet dolgoztam abban a kis Coopban, mivel az egészségem kezdett rámenni, vesekővel műtöttek, aztán cisztával kezeltek, megelégeltem, majd 2 évet egy magán kéz alatt futó Privát üzletben dolgoztam, kicsi falumhoz közel. Itt heti 5-6 napot dolgoztam 15 órában, max 200.000 forintos havi bérért, de eldöntöttem, hogy ebből így vagy úgy, de kimentem magam. Elkezdtem keményebben tanulni autodidakta a fotózást, és 2021-ben az elhatározásom még erősebb lett- beiratkoztam Budapestre egy fizetős fotográfus képzésre, és két hetente hétvégén 150 km-t utaztam a munkától kimerülten, hogy azt tanulhassam, amit valóban szívvel szeretnék.

2022-ben nagyon szép eredménnyel vizsgáztam, mint kreatív fotográfus, és egy hatalmas döntést állítottam a párom- és önmagam elé: Költözzünk Budapestre! Keresek ott főállást és közben megnyitom fotós vállalkozásom! 2022. őszének elején felmondtam, és novemberben már Budapesten éltünk. Egyetlen cég hívott be interjúra, az Aldi. Örültem, mint majom a farkának, gondolhatod… Csak hogy ez az út sem bizonyult egyszerűnek. 

Megnyitottam a vállalkozásom és mellette rengeteget dolgoztam, vegyes műszakokban az Aldinál. Vasárnap 14 óra, hétfőn és kedden hajnal 5:00 már műszakot kezdtem, a hét közepén 10:00-19:00-ig dolgoztam, és pénteken meg szombaton 13:00-22:00-ig bent voltam. Valahova be kellett hát szúrni a fotós utómunkákat, így ha délután mentem, 4:00-12:00-ig utómunkáztam, ha délelőtt volt műszakom, délután már a gép előtt ültem, és a legtöbbször, ha esküvő miatt nem mentem szombat-vasárnap, akkor benyomtak pénteken 22:00-ig dolgozni.
Egyre inkább kiégtem, nem találtam a helyemet, és a 4 év Aldi alatt addig fajult minden, hogy sarkantyúm lett, és úgy áll a dolog, hogy a mai napig kezelésekre járok vele, mert nem hajlandóak megműteni, de a fájdalom a lábamban nem szűnik. 
Mindezek mellett elvárás volt, hogy 40 fokos lázzal is bent üljek a kasszában, vagy a pékségben sütögessek és pakoljak ki 10 raklap árut minimum, ezért 2025. decemberében elhatároztam, hogy az év elején lesz, ami lesz- felmondok. 2026. januárjában a félelem és a kételyek ellenére meghoztam a végleges döntést, és a biztos bevételt felcseréltem álmaim hivatására: főállású fotós lettem… 

Hol tartok most? 

Fél éve főállású fotós vagyok és életem legjobb döntésének érzem, akkor is, ha ez bizonytalanabb, mint egy bejelentett munkahely. 
2022. óta rengeteg pár mellett lehettem ott életük legszebb pillanataiban, és mindegyikük története egy külön fejezet nem csak a memóriakártyáimon, hanem a szívemben is- mindegyikből viszek magammal valami maradandót. 
Mindemellett fotózom még: lifestyle jegyes/páros, családi, brand- és boudoir témákban, őszinte és természetes, érzelmekkel teli hangulatban.

Amit neked/nektek adok

Amit én adok nektek, az sokkal több, mint néhány szép kép. Egy olyan teret tartok meg, ahol nem kell feszengenetek, nem kell tudnotok pózolni a kamerának, és nem kell másnak lennetek. 
Segítek ellazulni, jelen lenni, és egyszerűen csak megélni azt, ami épp történik köztetek. 
A képeim nem tökéletesek akarnak lenni, hanem valódiak. És pont ezért lesznek időtállóak, hogy ti 50 év múlva is boldog-könnyes szemmel idézhessétek fel az emlékeket, ha rájuk pillantotok.

Fun fact

Igazi cat mommy vagyok, 2 bolyhos babával: Tigrissel és Moonyval és hidd el, bőven tudnék róluk neked egész nap mesélni, sőt arról is, hogy alig 10 évesen, hogyan segítettem világra a cicám, Hamu kölykeit.
Míg mások pénzt, vagy bélyeget gyűjtenek, addig én objektíveket és tetkókat. Eddig 16 tetoválásom van, mindegyik szorosan kötődik hozzám és kifejez engem. 
Kislány koromban szerettem volna világot látni, utazgatni- és ahogy felnőttem erről nem tettem le, csak kibővült azzal a vággyal, hogy le is fotózzak részleteket és egészeket ott, ahol járok- 2025-ben életem első útjára külföldre egy Salzburgban megrendezett magyar-bosnyák esküvő szólított el! Elképesztő csoda volt! Már akkor fájt a lábam, de minden megtett kilométert imádtam. 
A második külföldi utamra pedig férjemmel mehettem, mégpedig Zakopaneba! Idén ismét visszamegyünk az ősz folyamán, sőt, jövőre, ha minden jól megy- Hallstattot is bevesszük- de ahhoz kell sok-sok wedding nekem.:P 
Imádom a csokit chipssel, de már jó ideje nem ettem.
Utáltam a Zero Colát, csakhogy a diéta alatt – még én sem hiszem el – de nagyon rákattantam.
25 kilót fogytam kb 10 hónap alatt
Brutal frontos vagyok, 10+ órákat simán fáj a fejem, ha fronthatás van.
Kicsit fiús a stílusom, utálom a szoknyákat és kislányként a Barbie babát a tetőre szerettem feldobálni- és jobban vonzott a Need For Speed meg a GTA- mikor alsó 4-ben elrepedt a kézcsontom (long short story), akkor is a Need For Speedet nyomtam a gépen. 
A férjemet 14 éve ismerem, 9 éve vagyunk egy pár és 2 éve vagyunk házasok.
Szeretek beszélni, és sokszor előjön a tiszaderzsi tájszólásom.
Mindenem a Harry Potter és a Julia Quinn könyvek
Mérleg vagyok és imádom az őszt meg a telet, de a nyarat csak az esküvők miatt élem túl.
158 cm vagyok, de bohókás- és pörgős a jellemem

Ha úgy érzed, hogy a világom közel áll hozzád, lehet, hogy pont egymást keressük!

Még több bejegyzés

fotokonyv-digitaliskep

Papír képek vs. Digitális képek

A papírképek / fotókönyv és a digitális fotók közötti választás sok tényezőtől függ, és mindkettőnek megvannak a maga előnyei. Íme néhány szempont, amely segíthet a

Kérj kapcsolatfelvételt